Mikor kezdődött a betegséged?

5 éves koromig éppen úgy éltem az életemet, mint a kortársaim. Amikor a testvérem születése miatt anyu kórházban volt, azzal egy időben jelentkeztek a cukorbetegségre utaló tüneteim. Éjszakánként képes voltam 5 liter vizet meginni. A ceglédi kórházban kiderült, hogy nagyon magas a cukrom, s hogy nem egyszerű – gyermekkori – cukorbetegségről van szó. Az I. sz. Gyermekklinikára kerültem, ahol II. típusú Diabetes Mellitussal kezeltek. Ez jellemzően idős korban alakul ki.

Nagyon sokat voltam a kórházban, ami számomra rettentően rossz volt, mert hiányoztak anyuék, és nekik sem volt egyszerű időszak, hiszen naponta jöttek fel látogatni a néhány hetes testvéremmel. Az utolsó óvodai évemben és az általános iskola első két évfolyamában rengeteget hiányoztam, de jellemzően az egész alsó tagozat a kórház és az otthonom közötti ingázással telt. A Várkonyi iskolába jártam. Górné Sziládi Sarolta és Raj Ferencné voltak a tanítóim, akikre nyugodtan azt mondhatom, hogy a pótanyukáim voltak. Mindent megtettek annak érdekében, hogy fel tudjak zárkózni az osztálytársaimhoz.

Kisgyermekként hogyan lehet elfogadni, alkalmazkodni ehhez a betegséghez?

Nem volt könnyű, hiszen innentől kezdve nem ehettem édességet. Ekkor még nem állítottak inzulin kezelésre az orvosok, helyette a diétát és a mozgást ajánlották. A nagymamám sokat segített, ő készítette az ételeimet, ami két évig elegendőnek is bizonyult, de 7 éves koromban már inzulint kellett kapjak. Ez így van azóta is.

Ekkor indult sport pályafutásom vízilabdásként. Sokat köszönhetek többek között Czigány Károlynak, akinek a szárnyai alatt az Országos Gyermek-, Serdülő-, Ifjúsági Bajnokságban játszhattam. Minden nap másfél-két óra edzésem volt iskola után, nem volt egyszerű, de imádtam. Karcsi bácsi belém nevelte a kitartást, a sportszerű viselkedést, azt, hogy egyenes ember legyek.

Hogyan teltek a középiskolás éveid?

A Ceglédi Közgazdasági Szakközépiskola nyelvi előkészítőjébe, közgazdasági osztályba nyertem felvételt. Az angol nyelv már óvodás koromtól fogva része volt az életemnek, a Várkonyi István Általános Iskolában is idegennyelvi tagozatos osztályba jártam. Középiskolában heti 12 angol és 3 német nyelvi órám volt, aminek később nagy hasznát vettem. Az itt eltöltött öt év alatt rengeteg gazdasági és számviteli ismeretet szereztem, nem volt kérdés, hogy elvégzem a Pénzügyi és számviteli OKJ képzést. Imádtam könyvelni és a számokkal „játszadozni”. A tanfolyam felénél azonban, a cukorbetegség szövődményeként leszakadt a retinám a jobb szememben egyik pillanatról a másikra.

A műtét előtti napon az edzésen úgy köszöntem el a csapattársaimtól, hogy nemsokára jövök. Sajnos nem úgy alakultak a dolgok, ahogy terveztem és azóta sem tudtam visszatérni a vízilabda világába. A műtét jól sikerült, de utána komplikációk léptek fel. Bevérzés történt az éleslátás területén, s másnap reggel, amikor levették a kötést kiderült, hogy a jobb szememmel nem látok semmit, illetve két oldalon a periférián nagyon keveset.

Pár hónappal később – emlékszem, éppen Húsvét előtti napon – haza érve a boltból éreztem, hogy elhomályosul a látásom a bal szememen, belenézve a tükörbe láttam a vércsíkot. Két napra rá már műtöttek is, de hiába varrták fel a retinámat időben, a bal szemem látását is szinte teljesen elvesztettem. 10% maradványlátásom van jelenleg. A tanáraim hatalmas empátiájának köszönhetően a záróvizsgákat már szóban teljesítettem.

Hogyan sikerült a munkába állás?

A szemem miatt lehetőségem sem volt, hogy a végzettségem szerint keressek munkát. Pár hónap kilátástalanság és önemésztés után hallottam egy lehetőséget a Ceglédi VGYKE tagjaként, hogy 15 év után újra indul gyógymasszőr képzés látássérülteknek. Habozás nélkül jelentkeztem. Naponta feljártam Budapestre, a gyakorlati képzésem a Széchenyi gyógyfürdőben volt. 2018 áprilisában, 800 elméleti és gyakorlati óra után hivatalosan is gyógymasszőr lettem. Családi házunkban, a Szirom utcában berendeztem saját szalonomat, a Masszázs Szigetet.

Vendégeim egy része holland így nagy hasznát veszem az angol tudásomnak. Minél magasabb színvonalú és minőségű kezelésekkel szeretnék segíteni a pácienseimnek, ez motivál a folytonos fejlődésre. 2020 őszén elvégeztem az Instrumentális Manuál Terapeuta I.-es képzést, majd Magyarországon elsők között sajátítottam el II. képzést.

A sport iránti szeretet megmaradt?

Hogyne. Gyakran járok úszni és konditerembe. Nagyon sokat köszönhetek a barátaimnak, akik nem hagynak egyedül, közösen kirándulunk, hegyet mászunk, kerékpározunk. Vigyáznak rám.

Hogy látod a jövődet?

Szeretném, ha az egészségem nem romlana tovább. A vállalkozásomat szeretném tovább fejleszteni, s egy gyógytornásszal közösen még komplexebb szolgáltatást nyújtani.

És még egy vízilabda meccset …egyszer… olyan jó lenne lejátszani!